Ablak matrica-Window colour

 

Húsvétra készülve, az ablak tisztításakor felkerültek végre ezek a tengeri mintás dekorációk. Nem véglegesek, de amíg nem tudom milyen dekorációt is szeretnék, vagy milyen színű függönyt, addig oldja a 2 mellékhelyiség ablakának sivárságát. Valamivel el kell kezdeni a ház dekorációját, jelenleg a színeken töprengek, azaz mit mivel variáljak.

Csokis nyuszi torta-Chocolate bunny cake

Közeleg a Húsvét, ami a szárnyasok kacsák, libák, tyúkok és a nyulak ideje. Nálunk még mindig a nyuszik népszerűsége áll fenn. Az egyik nyuszi torta változat ez a barna nyuszi (megmutatom, majd a másikat is, ha odái jutok, hogy elkészítsem).

Egy sima kerek piskóta mindkét oldalából levágunk úgy, (óvatosan és könnyedén) hogy egy harang formát kapjunk. A 2 levágott oldalsó rész lesz a fül, amiket felfelé illesztünk a harang alakú fejhez. De előtte vágjuk félbe a piskótát. Töltsük meg tetszőleges töltelékkel a tortát, majd illesszük össze és ezután bármilyen csokikrémmel, pudinggal vagy tortabevonóval vonjuk be. Megszórhatjuk a torta tetejét színes szórócukorral, csokireszelékkel, vagy tortadarával. A csokidara mellé szórtam rá színes szórócukrot is. A végén alakítsuk ki a nyúlpofit mazsolával, franciadrazsával és mandula szeletekkel (ebből készült a bajusz) ízlés szerint.

Ajándékok-Presents

   

 

Ezeket az organza virágokat küldtem meglepinek a kedves blogolvasóimnak. Már mindannyian kézhez kapták a postával, ezért merem megmutatni. A nyaklánc és a karkötő egy tüneményes 7 éves kislánynak készült a születésnapjára, eredetileg mást szántam neki, de a kisfiam kikotyogta, így változott a terv, és az utolsó pillanatban fűztem meg. Szeretem ezt az apró kis mintát, középrózsaszín és gyöngyházfényű gyöngyökből áll, ami a képen nem látszik.

Nyuszi kalács

Ez a nyuszi megint óriásira sikerült. Így a tésztájából érdemes 2 nyuszit is készíteni, mert hamarabb átsül. Hagyomány lett itthon ebből a kalácsból is, enélkül nincs húsvét. Főleg sonka és főtt tojás mellé fogyasztjuk reggelire. Ajándékba is viszünk a rokonoknak.

Egyszerű az elkészítése annak ellenére, hogy kelttészta.
Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 1 db tojás
-1 db tojássárga
- 5 dkg margarin
- 2,5 dl tej
- 5 dkg cukor
- 5 dkg élesztő
egész mandula a szemeknek, és csipet só, csoki tortadara a nyuszi bajuszhoz
Az elkészítés menete:

A lisztet, cukrot, tojást és a sót keverőtálba tesszük. A megmelegített tejben felovasztjuk a vajat, majd az élesztőt. A folyadékot a keverőtálba öntjük, robotgéppel simára keverjük, ezután letakarva meleg helyen kelesztjük 30 percig. Átgyúrjuk a tésztát, a feléből megformázzuk a nyuszi testét és a 2 mellső lábát. A maradékot 3 egyforma részre osztás után kialakítjuk a fejet, füleket és a hátsó lábakat.  Ezután újabb 15 percig kelesztjük. Kialakítjuk a nyúl szemeket mandulából és a pofiját, a tortadarából. A szemek készülhetnek mazsolából is. A tetejét megkenjük tojássárgájával. Előmelegített sütőben 175 fokon kb. 30 percig sütjük.

Ha készen van díszítésnek kössünk masnit a nyakába. (Ha már kihűlt a tészta, vigyázzunk el ne törjön).

Tatabányai varrós találkozó

Végre egy esemény a városban, amelyről nem utólag szereztem tudomást, így idejében eljutottam megnézni. Egyedül mentem a varrós találkozóra, de nem unatkoztam. Találkoztam Loma-val, aki volt olyan kedves és hozott nekem orosz könyveket, és megosztott velem szóban pár varrási technikát is. Lehetett volna hosszabb is a varrós találkozó, 9.30-tól kb. 14.30-ig tartott, a belépő 1000 Ft volt. Voltak árusok is szép anyagokkal és kellékekkel (gombok, zippzárak, varrógép kiegészítők stb), némelyik a bolti árnál olcsóbban.  Beleszerettem egy piros-fekete kakas figurás gombba.

A Kereskedelmi Szakközép Földszintjén voltak kiállítva a többiek munkái. Lonci babás takaróját már messziről felismertem a kiállított munkák között.
Ezekben a szépségekben gyönyörködtem, nézzétek meg ti is érdemes. A gyöngyös bemutató lenyűgözött.

 
  
 
 
 

 

30. olvasóm

Megérkezett a 30. olvasóm, a Varrószakkörös blogot vezető Rita személyében, akinek nagyon örülök. Igaz ez némiképp módosítja a neki szánt meglepetéssel kapcsolatos terveimet, amit egyáltalán nem bánok. De sejthetitek neki nem varrós dolog készül.
Az ajándékhoz egy kis időre lesz szükségem, amíg befejezem, remélem az időjárás ugyan ilyen jó marad. Rita jelentkezem nálad mailban, és tőled is lakcímet fogok kérni.

Húsvéti koszorú és egy csokor hóvirág cseréje

Szilabi csodás hóvirágjáért cserébe tűpettyes húsvéti koszorút választott. Tegnap gyorsan megvarrtam és összeállítottam a koszorúkat. Készítettem egyet az előszobánkba is. A koszorút tegnap feladtam a postán remélem péntekre odaér.
A következő kedves olvasóim éltek a játék nélküli meglepetés lehetőségével, nekik a jövő héten postázom az ajándékot:
Maranna
Hencsilli
Tímea
Továbbra is várom ki lesz a 30. olvasó.

Áron névnap-Áron's first name day és Meglepi minden regisztrált blogolvasómnak

Betegeskedtek a gyerekeim, Áron még most sincs igazán jól. Engem sem került el a kórság, lázas voltam napokig, na de mire jó a Panadol és a Rubophen?

Összeszedtem magam és tortát sütöttem az ünnepelt névnapjára. Maradtam a Dr Oetker pudingból főzött krém mellett, kipróbáltam az étcsokoládé és karamell ízű pudingokat. Nagyon szeretjük, mert könnyű és finom úgy készítem el, ahogy kedvem tartja margarinnal és tojással sűrítve, a cukrot is ízlés szerint adagolhatom. A torta evés után nem azt érezzük, hogy jaj de jól laktunk és rá sem bírunk nézni a tortára, hanem jaj de jól esett. A sok szórócukortól sem lett túl édes. Áron alig várta, hogy nekikezdjen.

Saját készítésű ajándékok most nem voltak, de Ákos és Áron is a névnapjára Bartos Erika Anna és Peti sorozatból kaptak könyveket, imádják ezeket a családi történeteket este lefekvés előtt hallgatni. Készült még csokis muffin, amit elfelejtettem fotózni.

Csokis muffin:

Ehhez a muffinhoz mindig maradék télapókat és csokifigurákat használok fel karácsony vagy húsvét után.

Dupla nylonban apró darabokra zúzom a csokit húskloppfolóval. Elkészítem a muffin tésztáját és végén teszem bele a csokitörmeléket, ne legyen túl sok, kb. a tészta negyede.

Hozzávalók:

60 dkg liszt

10 dkg cukor

15 dkg margarin

6 dl tej

3 db tojás

2 kisk. sütőpor

1 db narancs reszelt héja (elhagyható)

Elkészítése: 1 edényben fakanállal összekeverjük a száraz hozzávalókat, a sütőporos lisztet, a cukrot, 1 másik tálban jól összedolgozzuk a tojást, a tejet, a margarint és a narancshéjat fakanállal. Összekeverjük a 2 tál tartalmát, és a muffin formába öntjük. A formába elég félig beletölteni, hogy maradjon helye feljönni. Előmelegített 180 C^o-os hőlégkeveréses sütőben, 20 percig megsütjük. Ha elkészült a tetejét meghintjük porcukorral.

Más
Marianna volt a 30. olvasóm akit ez alkalomból szerettem volna meglepni, viszont Patrícát elnyelte a net bermuda háromszöge.
Így azt gondoltam minden kedves regisztrált blogolvasómnak küldenék egy kis ajándékot játék hirdetés helyett. Ehhez küldjétek el a blogomban látható e-mail címemre a teljes nevetek és lakcímeteket. A beérkezés sorrendjében hetente fogok postázni, és három olvasónak küldöm az ajándékot ezért kis türelmet kérek tőletek, amíg mindekihez (29 emberkéhez) megérkezik a postás.

Dühös és mérges vagyok egyszerre 2.

A történet folytatása az ügyésznő, a panaszt, mint alaptalant elutasította. A következőkre indokokra hivatkozva, csak a feljelentő szó helyett 1/1 személyben írom le:

A jelen határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül az ügyben pótmagánvádlóként léphetek fel.

1. A feljelentésben szereplő cselekmény nem minősül közoirattal való visszaélésnek és más bűncselekmény megállapítására sem alkalmas, mivel hiányoznak a törvényi megállapíthatósághoz szükséges törvényes tényállási elemek.
(Azaz tőlem bárki, ügyintézés címén büntetlenül elkérheti az okmányomat nem kell visszaszolgáltatnia, és ebben még a törvény is védi, mert nem bűncselekmény.)

2. A közokirattal visszaélés vétségének  törvényi elemei is hiányoznak, hiszen az útlevelet a munkavállaláshoz szükséges ügyintézés végett adtam át az általam megjelölt szervezet ügyintézőjének, aki jelezte szándékát  felém, hogy visszaküldi az útlevelet (na ez nem igaz, mert ha visszaakarták volna küldeni, oda postázzák, ahová én kérem), így sem a jogtalan megszerzés sem, sem a további tényállási elemek megszerzés, megrongálás eltitkolás nem állípíthatók meg. (Azaz legyek jóhiszemű és feltételezzem, hogy a tőlem elkért útlevelem, amit hetek óta nem láttam, senki sem véletlenül, sem szándékosan nem rongálja meg.  Igaz nem tudom miért nem kapom vissza, és fogalmam sincs, hogy kidobták-e a szemétbe vagy valakinek a fiókjában hever, hiszen jó helyen van a cégnél nekem ennyi nem elég?)

Az ügyben feljelentéssel éltem a Tatabányai Rendőrkapitányságon, majd a nyomozóhatóság határozata elleni fellebbezéssel egyidejűleg a Városi Ügyészségnél, mely feljelentések tárgya a sérelmemre elkövetett ugyanezen cselekmény volt. (Itt valótlan az egyidejűleg kifejezés, mert a rendőrség elutasítása után 2 héttel fordultam panasszal az ügyészséghez, de jól hangzik az ügyésznő szempontjából, nem is álltak volna szóba velem, amíg a rendőrségen folyamatban van az ügy.)

3. Az ügyben sikkasztás vétsége sem állapítható meg hiszen azon túl, hogy a törvényi tényállási elemek ez esetben is hiányoznak, az útlevél - mint közokirat - a magyar állam tulajdona, értékkel nem bír, nem forgalomképes dolog. Ez alapján a közokiratnak minősülő útlevélre, mint forgalomképtelen dologra a sikkasztás vétségét elkövetni nem lehet. (Kérdés: kinek forgalomképtelen az útlevél? Ha forgalomképtelen nekem miért kell  a kiállításért készpénzzel fizetnem? A feketepiacon igen busás forgalmi értékkel bír az EU-s tagországokban kiállított útlevél.
Írtam annak az angol város rendőrségének, ahol az útlevelem elkérték (de most már írhatom az elvettéket is, mert nem adták vissza). A lerázó udvarias válaszokon kívül (sajnos ez jellemző az angolokra úgy tesznek mintha segítenének, de tesznek rád külföldre, de az igénytelen, önző, lusta, koszos angolok előtt más országokban hasra kell esni) semmi érdemlegeset nem írtak, forduljak a vámhatósághoz. Megkérdeztem miért ő rájuk tartozik az ügy, újra leírták ugyanazt a választ. A következő e-mailben nyomatékosan felhívtam a figyelmet olvassák el, amit írok, mert a válaszokból nem látszik, és vegyenek komolyan, vagy ehhez küldjek egy szabályosan megírt feljelentést az ügyemben. Erre egyáltalán nem reagált az angol rendőrnő. Valljuk be a magyar rendőrség hozzállását látva, ő pláne megteheti. Ha ez a dolog fordítva történik és az angol állampolgár útlevelét kérik el Magyarországon, majd nem adják vissza, vajon milyen hamar intézkedett volna a konzul és a rendőrség?
Szóval összegezve a dolgokat: tőlem elkérhetik az útlevelet nem kell visszadni, többszöri kérésem ellenére sem. Az sem segítette az ügyem, hogy nem az utcán tépte ki egy ismeretlen a kezemből, hanem a cég pontos nevét és címét, valamint az ügyintéző teljes nevét is megadtam mindkét rendőrségnek.
Az angol rendőrség oda telefonálhatott volna a szokásos hideg angol látszat udvariassággal és megkérdezhette volna: - Kedves kisasszony az Ön kezébe adta X Y az útlevelet, hová tette, kinek adta postára vagy személyesen fáradt be ezzel az okmánnyal a TB kártyaszám intézéshez? Tehát az ügyintéző kezébe adtam, aki ezt továbbadta másnak. Ezt is hiába mondtam el többször a rendőrségen. Simán elveszik ily módon Anglián belül postán az útlevél.
Szóval segíts magadon Isten is megsegít. Az angolok azzal, hogy nem teljesítik a kérésed, elvárják Te majd kiborulsz, hisztizel, üldözöd őket napjában többször is, és erre fel diktálhatnak neked, bármit megteszel csak megkapd amit szeretnél. Ők ezt évszázadok óta gyakorolják a politikában, és ha éltél közöttük rájössz a turpisságra.

Szóval csak vártam türelmesen, és nem próbálkoztam többet visszaszerezni az okmányom és biztam az angol becsületességben, mert kihasználnak téged, de a becsületesség köntösében. Reméltem, valahol a nagy  iroda épületben kallódik az útlevelem és a cégen belüli vezetői feszültségek miatt mélyreható változások lesznek és rendet tesznek maguk körül. Egyébként korábban a céggel is közöltem nincs joguk maguknál tartani az útlevelem, ha nem adják vissza megyek a rendőrségre.
Március 17-én ki se kellett bontanom a levelet, a tapintásából tudtam megkaptam az útlevelem, külföldről postával. Tudtam nem fogják megrongálni, ez a feltételezésem beigazolódott. A levél tartalmából kiderült december 10-én lezajlott a hivatalos ügyek intézése azóta a cég rajta ült, én pedig december 15. óta kértem folyamatosan vissza az okmányomat. Mindössze a türelem (1-2 idegölő nap) és 4 hónap kellett hozzá. Örök lecke nekem soha senkinek ne adjam oda a fontosabb dolgaimat, (még átvételi elismervény ellenében sem), mert törvényesen nem szerezhetem vissza. A Büntető Törvénykönyvben ilyen esetre nincs paragrafus, erre a joghézagra a saját bőrömet vittem vásárra, nem a rendőrség és az ügyészség. A joghézagok megoldására az angolok szokásjogot alkalmaznak, ideje nekünk is valami hasonlót kreálni.
Aláírás: egy állampolgár aki mindig tisztelte a törvényt, és továbbra is fogja de nagy-nagy fenntartásokkal.

Dühös és mérges vagyok egyszerre

Időnként vásárolok a teszveszen, de még így is a fele termék rossz minőségű. A termék leírásban fel kellene tüntetni az eladónak a termék pontos állapotát, azaz hiába új, de karcos, vagy ne adj isten egy gagyi kínai termékről van szó. Időnként én is eladok terméket viszont olcsón, és kitűnő állapotban, ezzel szemben bármennyire is körültekintően vásárolok, mindig bejön valami olyan termék, amit biztosan nem lenne képem eladni másnak.

A másik volt egy angliai munkavállalási próbálkozásom tavaly év végén (csak munka nem volt sajnos), a cég ügyintézője elkérte ügyintézés céljából az útlevelem (ma már tudom ezzel akartak minket visszatartani, hogy fizessük a rezsit a cégnek). Többszöri kérésem ellenére sem adták vissza. A lényeg 7 hét múlva sem kaptam vissza az útlevelem, ez ügyben a londoni magyar konzul sem segített, hiába kértem többször is a segítségét.

Még szerencse, hogy vittem magammal személyi igazolványt, így tudtam  hazautazni.  

Itthon elmentem a lakóhelyem szerint illetékes rendőrségre, ahol az ügyeletes mielőtt felvette volna az irodában a jegyzőkönyvet alaposan kifaggatott az utcán, miért szeretnék feljelentést tenni. Egyszerűen csináltassak egy új útlevelet és kész. Aztán kelletlenül felvezetett az irodába, addigra már 30-szor asszonyozomott le, hogy értsem meg ezt meg azt (Menjek haza a fenébe).

Kerek 1 órát vitatkoztunk, mert leakart rázni, hogy tőlem senki nem vett el semmit, mert Önként adtam át az okmányomat. E-mailben kértem az angol cég alkalmazottját, hogy küldje vissza levélben az útlevelem, de azt írta nem küldheti külföldre, azaz mégsem akarták visszadni, de az ügyeletes szerint valamit félre értettem.

Az agyas ügyeletes szerint: Írták, hogy visszaküldik azaz meg volt a szándék, akkor miért gondolom, hogy nem akarják visszaadni.

Mivel nem hagytam magam lerázni, többször kiment a szobából és felhívta a főnökét. Gondolom a következő beszélgetés zajlott le kettejük között: Jól van írj valami feljelentést neki, amit majd ezzel és ezzel a jogszabályi hellyel elutasítunk.

Mire visszajött az irodába, mondtam hagyjuk az egészet itthon megírom a feljelentést és leadom személyesen.

Győzködött maradjak és megírjuk azt a feljelentést, eddigre is kb. 30-szor leasszonyomozott.

Megtörtént a feljelentés megírása, kedvesen kihagyta belőle a feljelentésre vonatkozó jogszabályi helyet, hogy majd a rendőrség találjon egy olyat, amivel elutasíthatják. Eddigre 220 volton izzott a hangulat az irodában, és az aláíráskor nem vettem észre ezt a csapdát.

1 hét múlva megérkezett az elutasítás ez nem lopás, mert önként adtam át.

Kifelé menet továbbra is sűrű asszonyomozások közepette elmondta az ügyeletes, ebből az ügyből úgysem lesz semmi, ő már most megmondhatja. Így is lett, találtak egy jogszabályi helyet amire nem állt a feljelentés és elutasították.

Jó írtam egy új jogszabályi hellyel egy  új beadványt, és sikkasztásra hivatkoztam, mivel a jóhiszeműen átadott útlevelemmel a cég sajátjaként rendelkezik, azaz jogtalanul tartják maguknál (szándékosan nem írok jogszabályokat). Ezt a beadványt még panaszként sem bírálták el, leírták, hogy előzőleg már elutasították és ezt  tudomásul kell vennem. Felhívtam az ügyemmel foglalkozó illetékest, kérdőre vontam, hol az új beadványom,erre miért nem reagáltak, aki azt mondta igen emlékszik az ügyre, már elutasították, ha nem tetszik menjek panaszra az ügyészségre, vagy ha kell az útlevelem, utazzak ki érte Angliába. Nagyon finoman szólva a válaszom: Maga h... Ezzel megágyaztam a későbbiekre az ügyemnek, azt hiszem.

Elmentem a saját fogalmazásommal készített beadványommal az ügyészségre, az ügyész szószerint ezt írta le: "Azért jöttem be az ügyészségre mert panaszt szeretnék tenni a Tatabányai Rendőrkapitányságon ....bü. számon folyamatban lévő ügyben hozott feljelentést elutasító határozat ellen. A panaszomat írásban az eljáró ügyész részére átadom".

A mondat értelmezése: Egy elutasított ügy, hogy lehet folyamatban? Az új beadványomat itt panaszként bírálták el, pedig nem panasznak szántam, de ez legyen az ő dolguk. Az Ügyészség feladata felülbírálni a Rendőrség munkáját. Megkérdeztem körözik-e az útlevelem, ami jelenleg más tulajdonában van. Nem körözik. Megjegyzésem: ha folyamatban lett volna az ügy, akkor hivatalból körözniük kellett volna, igaz?
Időnként megértem azokat az embereket, akik balhét csapnak a hivatalokban, azok akik az íróasztal mellett ülnek azt hiszik mindent megtehetnek, és aki velük szemben áll (ül) az idióta.

1 hónap múlva az ügyészség válaszolt a panaszomra ezt is leírom ha nem is szóról szóra, de az általuk leírt kifogásokat, mert tanulságos. 3 valótlan dolgot is állít az ügyésznő, és csűri csavarja, hogy a helyes hivatali eljárási módot védje (részletezem a megfelelő résznél).

Folytatás következik mert túl hosszú a bejegyzés.