A fiam most kezdte az általános iskolát. Mint szülőnek a következő aggodalmaim voltak nyáron, az új és nagyobb közösségbe kerülés kapcsán:
- Vajon beilleszkedik-e olyan szinten, hogy ne váljék a többiek gúnyolódásának tárgyává, és áldozatává?
- Vajon ő lesz az akit a többiek befolyásolnak, és felhasználnak a saját gonosz játékukhoz, mások testi és lelki sérelmére. Bár soha nem volt erőszakos, agresszív gyerek, így az utóbbitól kevésbé kellett tartanom, de sosem lehet tudni. Felhívtuk a figyelmét a csordaszellem veszélyeire.
- Vajon milyen gondjaink lesznek az iskolában abból, hogy ő egy átlagon felüli értelmi képességekkel bíró gyermek, akinek ebből a röpke 7 éve alatt mindig gondjai voltak.
- Milyen élete lesz iskolában mert nem illik bele átlagos kifejezésbe?
Október eleje van és a kisfiam áldozata lett egy agresszív gyermek napi szintű bántalmazásának. Idejében felhívtuk az osztályfőnök figyelmét, hogy ne várjuk meg, amíg eldurvulnak a dolgok, ne adj Isten maradandó károsodást szenved a fiam.
Sajnos az osztályfőnök lebetegedett és pár napig nem dolgozott.
A napközis tanárnő úgy tűnik nem való pedagógusnak, mert nem tud fegyelmezni és talán nem is akar. Amikor megjelent a férjem a fiamért a napköziben, kizavarta az egyik fiú osztálytársát a teremből, hogy panaszkodjon a fiamra arról, ami az osztályteremben történt. A férjem persze visszaküldte a terembe, hogy hallja a tanárnő is, hogy a tanítónéninek panaszkodjon arról ami odabent történik.
Tudom a fiam sem angyal, ráadásul sajátos nevelési igényű. Viszont a 2 választható iskolából pont ezért választottuk ezt az iskolát, mivel kevesebben vannak, és előre egyeztettünk a tanárnővel. Azaz olyan kisiskolást viszünk, aki 2 gyermeknek számít és eszerint kapják a plusz pénzbeli támogatást rá.
A kisfiam vékony, madárcsontú gyerek, akinek a választékos beszédmódját sokszor nem értik a kortársai. Az osztályfőnök jellemzése a fiam magatartásáról: a nevelőihez való viszonya mindig udvarias, a társaihoz való viszonya változó.
A sorozatos bántalmazások vége az lett, hogy a kisfiam hétfőn összekarmolt arccal tért haza. A korcsolya edző látta és szerinte a fiam provokálta, mert elkorcsolyázott mellette és ráköszönt, hogy szia. Így egyik 19 a másik egy híján 20 alapon elbagatellizálták a dolgot. Én pedig hálálkodhatok, hogy nem a szemét kaparta ki.
Mit tehet ilyenkor a szülő? Először megijed amikor meglátja a gyereke arcát, másodszor kétségbeesik nap mint, nap nem engedheti így el a gyereket az iskolába. Iskolát sem válthat, mert nincs nagyon hova. Utoljára elönti a düh, és azt mondja: Irány a baleseti ambulancia kérjünk papírt a sérülésekről, és ha még egyszer előfordul bármilyen bántalmazás tekintve az iskolai nevelők hozzáállását megyünk a rendőrségre.
Másnap az osztályfönők látva a gyerekem arcát úgy tűnt komolyan vette a problémát. A bántalmazó gyermek agresszív magatartású az iskolában, a szüleit nem ismerik, mivel taxival jár iskolába. Mindenesetre felhívtuk az osztályfőnök figyelmét, hogy a következő alkalommal az orvos után a hatósághoz fordulunk segítségért.
Felvetődik a kérdés mi szülők mit tettünk az elmúlt 15 napban? A fiamnak naponta elmondtuk kerüld el ezt a fiút, ne szólj hozzá, légy vele nyugodt ne hergeld, stb. de nem használt. A férjem beszélt a bántalmazó fiúval is, de hiába. A karmolás után elmondtuk a fiamnak, mondja el annak az agresszív fiúnak, milyen lépésre szánjuk el magunkat, ha ismét bántani meri. Tegnap egésznap aggódtam, de nem bántotta.
Ma aggódhatom megint, mit tesz vagy tett a fiammal, nem ököllel veri, hanem a haját tépi, vagy elkapja a haját és körbeforog vele. Egyik alkalommal a kerítés betonba verte többször a gyerekem fejét, sajnos ezt napokkal később mondta el itthon a fiam.
Így arra bíztatok mindenkit azonnal akadályozza meg, hogy bántalmazott vagy bántalmazó váljék a gyerekéből, ha kell a rendőrség és a gyámhatóság közreműködésével. Persze mindannyian tudjuk nagyon sok múlik a nevelésen.
