Megszenvedtem ennek a játéknak a kivitelezésével: a segédanyagokat sem volt egyszerű beszerezni a horgászbothoz. Tavaly fogtam hozzá, a halak szájába először fordítva varrtam be a karikákat, így vissza kellett bontani. Mire befejeztem, valahogy nem tetszett, kevés volt a tavacska bújtatója és túl hosszú volt a zsinór, a halak szemével sem voltam elégedett.
Sokáig kerülgettem, majd lebontottam és újra kitömtem a halakat, kihímeztem a szemüket, mert nem szerettem volna gyöngyből szemeket tenni rájuk.
A halakhoz felhasználtam a maradék anyagokat, férfi inget, női blúzt és egy női trikót. A tavacska 2 rétegű anyagát a gombok tartják össze szabad gépi tűzés helyett. Alkalmaztam a kedvenc módszeremet is, a tavacska mindkét oldala használható, mert duplán varrtam fel a gombokat.
A horgászbothoz: közönséges botok helyett bambuszrudakat vágattam 3 darabba a férjemmel, majd fúróval átlyukasztotta a botot a zsinór átfűzéséhez. Fúrás után lecsiszoltam a sorját a botról.
Utolsó probléma: a boros dugókra duplán kellett mágnest ragasztani, mert nem bírta el a hal súlyát, amelyek 16 cm hosszú és 9 cm magas példányok. 15 db hal fickándozik a tóban, hogy tovább tartson a játék.
A tóba becsomagolhatók a halacskák.
Utolsó probléma: a boros dugókra duplán kellett mágnest ragasztani, mert nem bírta el a hal súlyát, amelyek 16 cm hosszú és 9 cm magas példányok. 15 db hal fickándozik a tóban, hogy tovább tartson a játék.
A tóba becsomagolhatók a halacskák.
Az ötletet egy blogtárstól (sajnos nem tudom ki ő) és a Praktika (2002. július havi) leírásából kellett jócskán áttervezni saját ízlésemre.
A gyerekeimmel jót játszottunk és játszunk vele azóta is.
A gyerekeimmel jót játszottunk és játszunk vele azóta is.
