Ez itt és most a reklám helye. Az Eurós boltokban ismét lehet kapni Impulse spray-ket. A régi ismert sprays tubusok láttán akaratlanul is feltolulnak az emlékek, az akkori barátokkal eltöltött élmények és érzések. Eszembe jutnak azok a családtagok, barátok és osztálytársak (volt aki 18 évesen meghalt), akik már nincsenek velünk.
Önkéntelenül is elmosolyodtam a polcon sorakozó látványtól, leemeltem az egyik kedvencem a piros színű (Magic Moschus-t) és meglepődtem, az első pillanatban nem tetszett az illata. Édesebb illatra emlékeztem.
Másik kedvencem a lila színű lepkés valami isteni illata volt (Nicole talán), finom friss és édes. Erről a kedvenc fehér színű selyem blúzom jut eszembe, amiben elmentünk a barátnőkkel és a barátokkal egy jót beszélgetni. Kinga barátnőmmel olyan röhögőgörcsöket kaptunk, hogy képtelenek voltunk kiegyenesedni, mindeközben fokozni
akartuk a hangulatot és tovább mesélni a nevetség tárgyát, persze beszélni képtelenek voltunk a szavak fele hörgésekbe és röfögésekbe és nyihaházásokhoz volt hasonlítható, viszont a nevetésünkkel soha nem maradtunk egyedül, a többiek velünk nevettek, a végén folyt a könnyünk és fájt a hasizmunk a nevetés közbeni rángásoktól. Ezeket a nevetési rohamokat gyakran emlegetjük mai is a barátnőmmel és energiát a merítünk belőle ha találkozunk, de természetesen komolyan soha nem vagyunk képesek erről beszélni.
Ó azok a gondtalan és jóízű nevetőgörcsök, bármikor és bárhol előtörtek rajtunk. Az iskolában az egyik kedvenc tanárnőm igen elnéző volt velünk, udvariasan abbahagyta órán a tanítást és azt mondta megvárjuk amíg az Aranka és az Edina képes lesz ismét idefigyelni (ebben semmi rosszindulat nem volt). Rólunk tisztelettudó gyerekek révén gyorsan lefagyott a mosoly és aktív résztvevői lettünk az órának.
Nemrégiben láttam két fiatal lányt sétálva önfeledten úgy nevetni, mint mi egykoron tettük a barátnőimmel. Jó volt szembe menni velük és rájuk nézni.
A harmadik kedvencem a világoskék (Inkognito) dezodor, ennek a következő a története: Nekem soha nem sikerült vállnál hosszabb hajat növesztenem mert nem tudtam kifésülni. A Kinga barátnőmnek viszont fenékig érő szőkés haja volt. Nekiálltunk stoppolni (ha ezt a szüleink tudták volna) nem vettek fel minket. Azaz ötletem támadt mivel egyforma hajszínünk volt, bújjon mögém a barátnőm és az ő haját húzzuk előre a fejemre, mivel egyforma hosszú szoknyában és blúzban voltunk tényleg csak a fejünkön kellett igazítani. 1 perc múlva megállt egy huszonéves fiú és meglepődött, amikor ketten indultunk az autó felé. A bemutatkozás után rögtön meg volt a beszédtéma mert nem értette miért adtuk ki magunkat egy személynek. Végül megdicsért milyen jól sikerült a mutatvány.
Az ízlésem felettébb különös volt: olyan bő ruhákban jártam, hogy 2-3 embernek kijött volna belőle ruha az 50-53 kg-ra. Egyszer meg kellett mutatnom tényleg van alakom csak eltűnik a redők alatt, 1 kg fonalból kötöttem pulóvert magamnak.
Sokáig írhatnám még a gyerekes csínytevéseinket, most már tudom milyen nehéz lehetett velem a szüleimnek, de így is hosszú lett megint a cikk. Lényeg a lényeg.
A szép emlékek és a régi énemre való emlékezés hatására úgy döntöttem, ha tetszik az illata, ha nem tetszik, veszek magamnak Impulse-t, afféle időgépnek használva visszarepít az időben, olyan élmények átélésére, olyan emberekkel, olyan időben és helyen, amelyek egyszeriek és megismételhetetlenek az ember életében.
Másik kedvencem a lila színű lepkés valami isteni illata volt (Nicole talán), finom friss és édes. Erről a kedvenc fehér színű selyem blúzom jut eszembe, amiben elmentünk a barátnőkkel és a barátokkal egy jót beszélgetni. Kinga barátnőmmel olyan röhögőgörcsöket kaptunk, hogy képtelenek voltunk kiegyenesedni, mindeközben fokozni
akartuk a hangulatot és tovább mesélni a nevetség tárgyát, persze beszélni képtelenek voltunk a szavak fele hörgésekbe és röfögésekbe és nyihaházásokhoz volt hasonlítható, viszont a nevetésünkkel soha nem maradtunk egyedül, a többiek velünk nevettek, a végén folyt a könnyünk és fájt a hasizmunk a nevetés közbeni rángásoktól. Ezeket a nevetési rohamokat gyakran emlegetjük mai is a barátnőmmel és energiát a merítünk belőle ha találkozunk, de természetesen komolyan soha nem vagyunk képesek erről beszélni.
Ó azok a gondtalan és jóízű nevetőgörcsök, bármikor és bárhol előtörtek rajtunk. Az iskolában az egyik kedvenc tanárnőm igen elnéző volt velünk, udvariasan abbahagyta órán a tanítást és azt mondta megvárjuk amíg az Aranka és az Edina képes lesz ismét idefigyelni (ebben semmi rosszindulat nem volt). Rólunk tisztelettudó gyerekek révén gyorsan lefagyott a mosoly és aktív résztvevői lettünk az órának.
Nemrégiben láttam két fiatal lányt sétálva önfeledten úgy nevetni, mint mi egykoron tettük a barátnőimmel. Jó volt szembe menni velük és rájuk nézni.
A harmadik kedvencem a világoskék (Inkognito) dezodor, ennek a következő a története: Nekem soha nem sikerült vállnál hosszabb hajat növesztenem mert nem tudtam kifésülni. A Kinga barátnőmnek viszont fenékig érő szőkés haja volt. Nekiálltunk stoppolni (ha ezt a szüleink tudták volna) nem vettek fel minket. Azaz ötletem támadt mivel egyforma hajszínünk volt, bújjon mögém a barátnőm és az ő haját húzzuk előre a fejemre, mivel egyforma hosszú szoknyában és blúzban voltunk tényleg csak a fejünkön kellett igazítani. 1 perc múlva megállt egy huszonéves fiú és meglepődött, amikor ketten indultunk az autó felé. A bemutatkozás után rögtön meg volt a beszédtéma mert nem értette miért adtuk ki magunkat egy személynek. Végül megdicsért milyen jól sikerült a mutatvány.
Az ízlésem felettébb különös volt: olyan bő ruhákban jártam, hogy 2-3 embernek kijött volna belőle ruha az 50-53 kg-ra. Egyszer meg kellett mutatnom tényleg van alakom csak eltűnik a redők alatt, 1 kg fonalból kötöttem pulóvert magamnak.
Sokáig írhatnám még a gyerekes csínytevéseinket, most már tudom milyen nehéz lehetett velem a szüleimnek, de így is hosszú lett megint a cikk. Lényeg a lényeg.
A szép emlékek és a régi énemre való emlékezés hatására úgy döntöttem, ha tetszik az illata, ha nem tetszik, veszek magamnak Impulse-t, afféle időgépnek használva visszarepít az időben, olyan élmények átélésére, olyan emberekkel, olyan időben és helyen, amelyek egyszeriek és megismételhetetlenek az ember életében.
