Az 1970-es évekből származó székeket pár évvel ezelőtt kaptuk anyósoméktól. Ők nem akarták kidobni, én pedig nem repestem az örömtől, hogy nálunk kötöttek ki. A kertben üldögéltünk rajtuk, de bármikor rájuk néztem azonnal elkezdtem virtuálisan lecsiszolni, miközben azon töprengtem vajon milyen színnel mutatna jól. Semmiképp sem akartam az eredeti bükkfa színét újra lakkal borítani. Teljesen új kinézetre vágytam.
 |
| A régi kinézet
A kezdet: darabokra szedtem a székeket, mind a csiszoláshoz, mind a festéshez.
 
A szék ülőrészének karimája, amit elég macerás volt lecsiszolni, de végül én győztem.
  
Ugye milyen szörnyen néz ki ütött-kopott és sérült na meg a csavarok közé befurakodott piszok?!
Ahol nem látszik oda nem is kellett lakk régebben.
 
Alapos csiszolás után látszik a változás a két hátsó lábon.
A hibák kijavítása. Az első lábakon csapolás helyett csavarok rögzítik a karimát, aminek a hátsó lábak rögzítésében van fontos szerepe.
Az ülőrész karimája többszörösen sérült.
 
A furnér ülőrészeket is megcsiszoltam.
Az alkatrészek festés alatt.
Csiszolás: Legtöbb időm a csiszolással ment el, főleg az íves formák belső részét volt nehéz lecsiszolni. Az ülőrész karimáját 1,5 óráig csiszoltam. Ebben eléggé elzsibbadtak az ujjaim miközben tartottam a nehéz csiszológépet. Sok sérülést kellett kicsiszolni pl. kutyarágást és egyéb ütődéseket.
 
Az első szék összerakás után, új csavarokkal.
 
A furnér ülőrészek festését megnehezítették a mozgó alkatrészek .
Kipróbáltam milyen lenne, ha újra piros bőrrel lenne kárpitozva. Így is tetszik, de sokkal kellemesebb az összhang a kékkel.
Kiszabtam a kék műbőr darabokat.
A szivacsot a furnér ülőrész méretéhez igazítva rendeltem meg, bár 1-1 cm-rel túllógott ezt a gondot sikerült orvosolni. I reupholstered the chairs.
Végül a kész székek, amelyek a teraszon lesznek nyáron használatban.
Munkamenete: csiszolás után fatapasszal eltüntettem a sérüléseket. Azonban volták olyan hibák, melyek javításához nem volt elég erős a fatapasz.
Egyéb munkák: A régi székek használat közben néhol berepedtek vagy a korábban pontosan csapolt részek egy széknél letörtek, más székeknél viszont nagy távolságra kerültek egymástól, amely festés után még feltűnőbbé vált. Ezeket is meg kellett oldani.
A letört csapolásokat egyszerűbb és célszerűbb volt csavarokkal helyettesíteni, viszont a csavarok csúnyán mutattak. Ezeket besüllyesztette a férjem, majd eltüntettem a csavarokat. Festés után már nem látszanak.
Az egyik szék lábát csúnyán átfúrták akkora csavarral, amelynek a hátsóláb felőli külső oldalon már nem szabadott volna látszania. A csavar alá még alátétet is kapott. Miután többféle technika vegyítésével eltüntettem a nem kívánatos lyukat, az új lyuk befúrása után a már szépen lefestett szék külső oldalán kisebb horpadás keletkezett az eltüntetett lyuk helyén, amit újabb pepecselős munkával sikerült eltüntetni.
Sajnos a szék ülőkarimáján lévő csapolások az egyik szék összeállítása után ismét besüllyedtek, ezért a tartósabb eredmény megtartásához újból kik kellett a hibát javítani.
Nem szeretem, amikor azt hiszem készen vagyok és a már lefestett felületen kell újabb javításokat végezni és az újabb festést összepasszintani a meglévővel.
Szerencsére rajtam kívül senki sem mondja meg, melyik széken hol voltak a hibák.
A következő probléma: a székek összeszerelése után következett. Néhol új lyukakat kellett fúrni a csavaroknak és a már kész széknél eltüntetni a régi lyukat. Na ekkor kerülgetett az agyvérzés rendesen.
A másik előre nem látott dolog, az újra összeállított széknél a széklábak nem voltak egy szintben, emiatt billegett a szék. Ezek beállítása újabb plusz munkát igényelt. Az új csavarok is feldobták a székek külsejét..
A kárpitozás: rendesen feladta a leckét, mert kezdetben nem láttam át milyen anyagokkal célszerű dolgoznom. Szerencsére ma már jó minőségű műbőrök és a kárpitozáshoz szükséges eszközök vásárolhatók. Így utólag azt mondom nem is értem mitől féltem. Nem volt bonyolult szépen lekárpitozni a székek ülőrészét, de azért rászántam az időt és az első tartott a legtovább. A másodiknál elfáradtam, így elsőre nem sikerült és csak másnap folytattam.
A kárpitozási művelet során bizonyára érdekesen néztem ki, mert az ülőrészen térdeltem, hogy lenyomjam a szivacsot, miközben egyik kezemmel a bőrt húztam, a másikkal viszont rögzítettem. Egyúttal kondiztam is farizomra, amit másnap erősen éreztem. Mégis a kárpitozásra vagyok a legbüszkébb, hiszen még sosem csináltam, ezért igazi kihívás elé állított.
Az egyik barátnőm szerint ez a türkizkék-fehér összeállítás görögös lett. Egy másik ismerősöm viszont alig várta, hogy megmutassam neki milyen lesz a végeredmény.
A férjem azt mondta eddig is én festettem, de ő most már meg sem próbálja, ha ilyen szép lesz a végeredmény.
Az ilyen apró felületű dolgokkal sokkal több munka van, mintha sík és nagy felületet festünk le. Felújíthatunk sok mindent és nem számít a sok éves rutin sem, hiszen mindig újabb problémák megoldásával találhatjuk szembe magunkat. Ez a véleményem 25 évi festés, mázolás és lakkozás után. De egy biztos a végeredményt látva nagyon megéri. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése