Maradékokból textil rózsák és ami a rongyolásról eszembe jutott

Mindenféle anyagokból, csíkosat most csináltam először.

Göböli csomóval gyöngy helyett.

Állandóan rongyolok: kezdve a gyerekek folytonos ruha válogatásával, mit nőttek ki, mit kell megvarrni, illetve átalakítani, sajnos az utóbbira mostanában nem futja az energiámból. Némely átalakításhoz rengeteg idő kell(ene), így a könnyebb utat választom bele sem kezdek. Tavasszal és ősszel átnézem a fiúk ruhatárát, hogy tudjam mire lesz szükségük. Az öcsire sok szép állapotú ruha marad a tesóról, így bár szeretnék Áronnak is vásárolni felesleges pénzkidobás lenne. 

A ruhák válogatás és szortírozás után a védőnőhöz kerülnek, a foltos pamut anyagúakból takarító rongy lesz. A férjem fehér pólóival nagyon jól lehet takarítani. Amin szakadás is van, de más része használható figurákká válnak a kezem alatt, szerencsére a fiacskáim nagy örömére. 

Sokan nem tudják, de ha már segíteni szeretnének embertársaikon szakadt, foltos és kopott ruhát nem illő adni  sem a védőnőnek (bár ők átnézik), a Vöröskeresztnek, a szomszédunknak, vagy éppen a rokonunknak. Nagyon sokszor tapasztaltam már hasonlót a környezetemben. Ilyenkor az az érzésem ezek az emberek nem akartak segíteni csak a kacatjaitoktól megszabadulni. A "megajándékozott" kínosan érzi magát, udvariasan megköszöni a látszólagos segítséget és rögtön kidobja a használhatatlan dolgokat. Valahogy kikívánkozott belőlem ez a téma.
A saját ruháim még több fejtörést okoznak, a gyerekek születése óta egy számmal hordok nagyobb méretű ruhákat, de a méretváltozás miatt vannak olyan darabok, amikből lehetne még fabrikálni valamit, viszont húzom-halasztom és mindig találok más varrnivalót. Csodálkozom miért nem fogynak el, pedig rengeteg tervem lenne, főleg a blúzokkal. A varrónőhöz már nem szívesen viszem el.
Hiába igyekszem csak olyan dolgokat vásárolni amire szükségünk van, a rongyolást képtelen vagyok kiiktatni az életemből. A válogatás előnye: nincsenek felesleges dolgok a szekrényben, mosás, vasalás után könnyebben elpakolok.
Akkor hol tárolom ezt a sok fölös dolgot? Hát a gyerekek ágyneműtartójában és a garázsban. Lelkiismeret furdalásom van új dolgokat varrni, miközben a régi dolgokat kerülgetem. A félretett fölös anyagokból szoktam próbavarrást készíteni, mert ha nem sikerül nem sajnálom az anyagot és a javított változat biztosan sikerül a szép anyagból. 

Visszatérve a rongyoláshoz, igyekszem minél több dolgot felhasználni és újrahasznosítani, persze kóros gyűjtögető sem vagyok. Jelenleg több méter anyag vár(t) felhasználásra, pl. maradék függöny, 20-30-40 cm-es darabok. Tavaly óta őrizgetem és nem tudom kiverni a fejemből a tudatot, hogy fel kell használni valamire. 1 hete válogatom és teszem a vágólapom mellé, (mert nekem már ilyenem is lett időközben) amikor van egy kis időm összevágok egy nagyobb darabot. Puha anyagokról lévén szó, ezekből mind rózsák készülnek majd. Utazás közben lefoglalhatom magam valamivel, a táskában kis helyet foglal és könnyű. Székesfehérváron töltöttünk pár napot a gyerekekkel húsvét előtt, az egyik délután hűvös volt. A rózsatekergetés révén viszont nem unatkoztam a szállodában, míg a gyerekek mesét néztek. Most kb. 26 db készült, ez alkalommal nagyobbak készítésére vágytam. 

A célom: egyetlen fűzfavesszőből font tárolóba zsúfolni a maradék és újrahasznosítható textileket, mert idegesít a sok rongy a házban. Ezzel Ti is szoktatok így lenni Bloggerinák, vagy örültök a rengeteg felhasználásra váró maradéknak? 

A sok írásomnak a lényege, sok maradékból készültek már rózsák, és folyamatosan készülnek a jövőben is. Jó lenne gyorsabban felhasználni a maradékokat, mint amilyen gyorsan gyűlnek. 

Külön köszönet és elismerés a férjemnek, aki elviseli az örökké megvarrásra váró rongyokat, ezt a toleranciát sokszor személyesen is megköszönöm neki.