Egy fontos dolgot leszögeznék, nem minden ADHD-s hiperaktív, de hordozhat hiperaktív tüneteket.
Az átlag vagy laikus ember a hiperaktivitást összeköti egy olyan személlyel, aki pillanatok alatt szétveri a környezetét miközben ordít és kezelhetetlen. Szó sincs zárosztályra illő viselkedésről.
Marko Ferek egy felnőtt férfi, aki saját magát diagnosztizálta és rádöbbent ADHD-ja volt már gyermekkorában is, amit akkoriban még nem ismertek fel nála.
Az alábbi gondolatok nem tőlem származnak, viszont remek tájékoztató a könyvről.
...Mi, akiknek ADHD-juk van, mások vagyunk. Efelől nincs kétség.
Másképp gondolkodunk, másképp cselekszünk.
Néha nem tudunk nyugton maradni, esetleg impulzívak vagyunk. Rosszul bánunk a pénzzel, a szervezéssel, stb... Könyvtárosként, könyvelőként vagy titkárnőként nehezen tudnánk teljesíteni.
Azonban ezek egyike sem tesz minket értelmi fogyatékossá.
A másik oldalon viszont a legtöbb ADD / ADHD -s ember akit ismerek nagyon kreatív, intelligens (bármit jelentsen is ez) és független gondolkodó. Sikeresen tevékenykedünk színészként, íróként, vállalkozóként, grafikusként és olyan területeken, amelyek ötletes, eredeti, gondolkodást igényelnek. Nem férünk bele az emberek normáiba, ezért nem tudják hogyan bánjanak velünk.
Ez különösen érvényes a tanárokra és főnökökre.
Nem én vagyok az egyetlen akit foglalkoztat az, hogyan viszonyulnak az emberek a figyelemzavarhoz, hiperaktivitáshoz. Dr. Hallowell például, az ADHD pozitív nézőpontjait mutatja meg a könyveiben és a weboldalán. A vele készült CNN interjú, az ADHD és a gyerekek, jó rálátást ad az ő szemléletmódjára.
Nemrég egy blogbejegyzésre akadtam, amit egy önmagát Linux hackernek kiadó írt: “ADHD – ajándék vagy betegség”
A probléma az egészségügyi szakembereknél kezdődik, nem az átlagembernél. A pszichiáterek diagnosztizálják és kezelik a hiperaktivitást, miközben egyéb klinikusok, talán a gyermekorvosok kivételével, nem ismerik az ADHD diagnosztizálás mikéntjét.