Egy nadrágfolt története

A nagyobbik fiam hordta elsős korában ezt a nadrágot. Szerette a "csúnya csontos" foltokat rajta. (Először feladta a leckét a megvalósítás). Valójában csak az egyik térde érdemelte volna ki a foltot, de a fiam örömére két koponyát varrtam fel rá. Az osztálytársai a csodájára jártak mi van a nadrágján. 1 év múlva kinőtte a fiam, kissé megkopott az alja, viszont a többi részen hibátlan volt. Levágtam, ismét felhajtottam és eltettem, majd belenő a kisebbik fiam is. 

A kisebbik fiacskám vigyáz a dolgaira ritkán jön haza koszosan, foltosan és nem szakítja ki a ruháit sem fiú létére. Így neki nincsenek házilag külön dekorált ruhái, lévén elég sok ruha marad a bátyusról. 

Áronka már nagyon türelmetlenül várta, mikor hordhatja a csúnya csontos farmert. Vasárnap kihangsúlyozta, hétfőn ezt nadrágot akarja felvenni, mert nemcsak neki, de az osztálytársainak is nagyon tetszik és ő olyan menőnek érzi magát benne. 

Áronka nem tudhatta, hogy a tesónak is ez volt a kedvenc nadrágja, mert csak 2 éves volt. 

Amúgy mindenben egymás ellentétei, de most találkozott az ízlésük életük egy adott szakaszában (7 éves korukban ugyanaz a kedvencük).

Ilyenkor érzem milyen bármilyen apróságot alkotni nekik, mert bár sokszor nem mondják mégis nagyon értékelik. 

Újabban örülnek a hajvágásnak is, amikor látják magukat a tükörben. 

Számítógép asztalkából kerti asztal

Az eltávolított részek elölről és oldalról. Ilyen natúr  volt.

A szépen lekerekített lábak.

Látszik az eredeti asztallap nagysága alul.

Elégedett vagyok az új lappal a tetején.

A sarkos lap lekerekítve. 

Újrahasznosítottam egy kisebb hibátlan számítógép asztalkát, amelyet kidobásra szántak. Az anyaga rétegelt lemezekből áll. Tetszik a formája, szépen lekerekítettek a lábak és az asztal sarkai. Eltávolítottam a kényelmesebb számítógép használathoz felerősített egérpadot az elejéről és oldalról a könyöklő részt, amelyeket szintén újrahasznosítok.  

A kis asztalka lapja még kisebbre zsugorodott ezt kompenzáltam egy OBI-ban vásárolt nagy méretű fenyőlappal vagy polccal. A fenyőlap sarkait szépen legömbölyítettem, így nemcsak passzol a meglévő asztal formájához, de praktikus is. Mindenki ismeri azt a "kellemes" érzést, amikor beleáll az asztal sarka a derekunkba vagy a combunkba. 

Eddig minden simán ment, csiszoltam, javítottam festettem az asztallap felső részét végső rögzítés után festettem le. 

Középre helyeztem az asztallapot, hogy egyformán lógjon le mindkét rövidebb oldalán, a két hosszanti oldalon alig volt szélesebb az eredeti asztallapnál.

Jött a férjem segíteni, amiből egy kisebb összeveszés kerekedett. Szerinte nem jól mértem le hogyan kerüljön középre az asztallap. Végül kiderült, 2 ember kellett a pontos beállításhoz, mert könnyen elcsúszkált a 2 felület egymáson. 

Aztán kerestük a régi csavarok helyét, megkaptam ez azért van, mert én mindent befestek.Volt egy lyuk, ami sehogy sem akarta beengedni a csavarhúzót. A végén kiderült, a gyerekeink dugtak bele egy műanyag kis golyót. 

Ilyen jellegű munkákat nyugodtan kell elvégezni, nem  lehet ingerülten dolgozni, mert felesleges lyukakat fúrunk vagy csúnya lesz a végeredmény. Egyszer megkértem menjen el és inkább ne segítsen.

Pár perc múlva visszatért és szépen összedolgoztunk. Az új és a régi asztallapot is bekentük faragasztóval, majd pontosan a kimért helyekre illesztettük. Szorítóval rögzítettük 24 órán át, majd a meglévő csavarok mellé még kettőt befúrtunk, hogy szépen illeszkedjen a két lap egymáson. 

24 órás száradás után eltávolítottam a szorítókat és lefestettem készre az asztallap tetejét. 

A szépen lefestett asztal mellett még szörnyebben mutattak a régi székek. Ehhez az asztalkához készültek a türkizkék-fehér székek.

Régi székek felújítása-Renewing old chairs-De vernieuwing oude stoelen-Moderniseringen av gamle stoler-Реконструкция старых стульев

Az 1970-es évekből származó székeket pár évvel ezelőtt kaptuk anyósoméktól. Ők nem akarták kidobni, én pedig nem repestem az örömtől, hogy nálunk kötöttek ki. A kertben üldögéltünk rajtuk, de bármikor rájuk néztem azonnal elkezdtem virtuálisan lecsiszolni, miközben azon töprengtem vajon milyen színnel mutatna jól. Semmiképp sem akartam az eredeti bükkfa színét újra lakkal borítani. Teljesen új kinézetre vágytam. 

A régi kinézet

A kezdet: darabokra szedtem a székeket, mind a csiszoláshoz, mind a festéshez. 

A szék ülőrészének karimája, amit elég macerás volt lecsiszolni, de végül én győztem. 

 

Ugye milyen szörnyen néz ki ütött-kopott és sérült na meg a csavarok közé befurakodott piszok?!

Ahol nem látszik oda nem is kellett lakk régebben.

 

Alapos csiszolás után látszik a változás a két hátsó lábon. 

A hibák kijavítása. Az első lábakon csapolás helyett csavarok rögzítik a karimát, aminek a hátsó lábak rögzítésében van fontos szerepe.

Az ülőrész karimája többszörösen sérült. 

A furnér ülőrészeket is megcsiszoltam. 

Az alkatrészek festés alatt.

Csiszolás: Legtöbb időm a csiszolással ment el, főleg az íves formák belső részét volt nehéz lecsiszolni. Az ülőrész karimáját 1,5 óráig csiszoltam. Ebben eléggé elzsibbadtak az ujjaim miközben tartottam a nehéz csiszológépet. Sok sérülést kellett kicsiszolni pl. kutyarágást és egyéb ütődéseket.

Az első szék összerakás után, új csavarokkal.

A furnér ülőrészek festését megnehezítették a mozgó alkatrészek . 

Kipróbáltam milyen lenne, ha újra piros bőrrel lenne kárpitozva. Így is tetszik, de sokkal kellemesebb az összhang a kékkel. 

Kiszabtam a kék műbőr darabokat. 

A szivacsot a furnér ülőrész méretéhez igazítva rendeltem meg, bár 1-1 cm-rel túllógott ezt a gondot sikerült orvosolni. I reupholstered the chairs. 

Végül a kész székek, amelyek a teraszon lesznek nyáron használatban.

Munkamenete: csiszolás után fatapasszal eltüntettem a sérüléseket. Azonban volták olyan hibák, melyek javításához nem volt elég erős a fatapasz. 

Egyéb munkák: A régi székek használat közben néhol berepedtek vagy a korábban pontosan csapolt részek egy széknél letörtek, más székeknél viszont nagy távolságra kerültek egymástól, amely festés után még feltűnőbbé vált. Ezeket is meg kellett oldani. 
A letört csapolásokat egyszerűbb és célszerűbb volt csavarokkal helyettesíteni, viszont a csavarok csúnyán mutattak. Ezeket besüllyesztette a férjem, majd eltüntettem a csavarokat. Festés után már nem látszanak.

Az egyik szék lábát csúnyán átfúrták akkora csavarral, amelynek a hátsóláb felőli külső oldalon már nem szabadott volna látszania. A csavar alá még alátétet is kapott. Miután többféle technika vegyítésével eltüntettem a nem kívánatos lyukat, az új lyuk befúrása után a már szépen lefestett szék külső oldalán kisebb horpadás keletkezett az eltüntetett lyuk helyén, amit újabb pepecselős munkával sikerült eltüntetni. 

Sajnos a szék ülőkarimáján lévő csapolások az egyik szék összeállítása után ismét besüllyedtek, ezért a tartósabb eredmény megtartásához újból kik kellett a hibát javítani. 

Nem szeretem, amikor azt hiszem készen vagyok és a már lefestett felületen kell újabb javításokat végezni és az újabb festést összepasszintani a meglévővel. 

Szerencsére rajtam kívül senki sem mondja meg, melyik széken hol voltak a hibák. 

A következő probléma: a székek összeszerelése után következett. Néhol új lyukakat kellett fúrni a csavaroknak és a már kész széknél eltüntetni a régi lyukat. Na ekkor kerülgetett az agyvérzés rendesen. 
A másik előre nem látott dolog, az újra összeállított széknél a széklábak nem voltak egy szintben, emiatt billegett a szék. Ezek beállítása újabb plusz munkát igényelt. Az új csavarok is feldobták a székek külsejét.. 

A kárpitozás: rendesen feladta a leckét, mert kezdetben nem láttam át milyen anyagokkal célszerű dolgoznom. Szerencsére ma már jó minőségű műbőrök és a kárpitozáshoz szükséges eszközök vásárolhatók. Így utólag azt mondom nem is értem mitől féltem. Nem volt bonyolult szépen lekárpitozni a székek ülőrészét, de azért rászántam az időt és az első tartott a legtovább. A másodiknál elfáradtam, így elsőre nem sikerült és csak másnap folytattam. 
A kárpitozási művelet során bizonyára érdekesen néztem ki, mert az ülőrészen térdeltem, hogy lenyomjam a szivacsot, miközben egyik kezemmel a bőrt húztam, a másikkal viszont rögzítettem. Egyúttal kondiztam is farizomra, amit másnap erősen éreztem. Mégis a kárpitozásra vagyok a legbüszkébb, hiszen még sosem csináltam, ezért igazi kihívás elé állított. 

Az egyik barátnőm szerint ez a türkizkék-fehér összeállítás görögös lett. Egy másik ismerősöm viszont alig várta, hogy megmutassam neki milyen lesz a végeredmény. 

A férjem azt mondta eddig is én festettem, de ő most már meg sem próbálja, ha ilyen szép lesz a végeredmény. 

Az ilyen apró felületű dolgokkal sokkal több munka van, mintha sík és nagy felületet festünk le. Felújíthatunk sok mindent és nem számít a sok éves rutin sem, hiszen mindig újabb problémák megoldásával találhatjuk szembe magunkat. Ez a véleményem 25 évi festés, mázolás és lakkozás után. De egy biztos a végeredményt látva nagyon megéri.