Itthon vagyok otthon vagy fordítva Gyöngyös és Karácsond

Csodás hetet töltöttem Heves megyében és maximálisan feltöltődtem a családommal együtt. Anyai és nagyanyai gyökereim innen erednek, ezért is nagyon fontos számomra az országnak ez a része. 

Nem először vetődtem e tájra, de sok időnek kellett eltelnie ahhoz míg megértettem és megértem rá, miért vágyakozott nagyanyám egész életében ide vissza. Nem telt el hét gyermekkoromban gyöngyösi és karácsondi történetek nélkül. Nagyanyám humorát mindig Mikszáth Kálmánéhoz hasonlítottam és nem csoda hiszen palóc volt. 

Nagyanyám lenyűgöző emberszeretete, nyugalma és kedvessége olyan adalék volt az életben, amelyet soha nem felejtek el és hiányzik a mai napig. Jó lett volna minél többet tárolni, raktározni belőle. Szerettem, hogy olyan magasra ágyazta a dunnát és a párnákat, nagy kísértés volt elkerülni, bele ne ugorjak napközben, este ágyazás előtt ugorhattam csak bele. Elalvás előtt folyton boszorkányos történeteket akartam hallgatni, amikor a mama ezt unta más karácsondi családi történeteket hallgathattam.
Régebben nem értettem a mi családunk értékrendszere, mentalitása miért különbözik a velünk együtt élő városiakétól.

Fontos volt a szabadidő értelmes eltöltése, mindenkinek volt hobbija hímzés, varrás, fa megmunkálás, cipőkészítés, már gyerekkoromban sokat jártuk az erdőt. A csöröge fánk és a tócsi családunk kedvence a mai napig, a szabadban megenni nagyon jó volt. Persze az én mamám soha nem olyat főzött, sütött olyat mint a szomszéd lányé, akkor csodálkoztam ezen. Még egy dolgon csodálkoztam erről lejjebb írok.
Az itteni mátrai táj szépsége, a hegyek, az emberek szorgalma, mentalitása és temperamentuma felüdülést nyújt az odalátogatók számára. Sok budapesti visszajár túrázni, pihenni vagy csak elmenekülni a zajos város elől.

Felmásztunk a Kékesre, lefelé sokat hoztam Áron, mert nagyon elfáradt. (Micsoda izomlázam lett másnapra) Minden reggel alig tudtak felkelni a fiúk úgy elfáradtak, elnyomta őket a jó levegő. 

Érdemes megnézni az ország egyetlen, de bátran mondhatom a világban is egyedülálló gyűjteménnyel rendelkező Rendőr Múzeumot, (Tarnaméra) egy szép kastélyban kapott otthont. A belépés ingyenes. Fényképezni viszont tilos.

Az ország legrégibb templomát (Feldebrő) is meglátogattuk, szintén nincs belépő a helyi papot kell felhívni, aki körbe kalauzol minket. Itt régi freskó maradványokat is láthatunk. 

Elmentünk Karácsondra, ahol a nagyanyám született és gyerekkorát töltötte, később fiatalasszonyként Gyöngyösön élt. Karácsond szépen rendben tartott falu, gyönyörű házakkal. 40 fokos hőségben kerestük és megtaláltuk a férjemmel a dédnagyszüleim és ük nagyszüleim sírját. A dédi és az üknagypapa teljes neve megegyezik. Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy ilyen régi sírokra ilyen szép állapotban bukkantunk. 

Karácsondon olyan kiskoromban jártam, hogy nem is emlékszem rá.  

Ezen a vidéken élő emberek azt mondják szegény vidék ez mert kevés a munkalehetőség, talán tudatában sincsenek annak, hogy más gazdag környéken élők szívesen cserélnének velük, pl. a Dunántúliak. A "szegénység" ellenére kevés elhanyagolt házat láttam és rengeteg szépen felújított vagy modernizált parasztházat csodáltam meg. A modernizált parasztházak szerintem jól illeszkedtek a környezetbe és megőrizték hagyományos jellegüket. Nagyon tetszett, hogy a városközpontban régi felújított épületek között sétálhattunk a mi városunkban már nincs ilyen. Régi épületek között a belvárosban sétáltam már Győrben, Veszprémben és Székesfehérváron stb., de őseim földjét járni egészen más érzés volt.

Bementem Mátraházán a palóc babamúzeumba, ahol újabb ismeretekkel gazdagodtam és megértettem anyukám miért vett nekem mindig matyó babát (más gyerek modern babát kapott ajándékba) és miért volt tele gyerekkoromban hímzésekkel a lakásunk.
A múzeumban lévő tisztaszoba képet adott nekem arról miért zsúfoltak anyáim annyi porcelánt egy helyre.
Felnőtt koromra sok porcelán madarat beszereztem, jelenleg egy polcrendszerre várnak, ahol elfoglalhatják méltó helyüket. 

Megértettem végre, hogy a matyó is palóc és olyan ez, mint a bogár meg a rovar fogalmának az esete. 

Engem teljesen elvarázsolt a baba és ruhakészítő, de az anyagot is megszövő, kihímző, meghorgoló Lovászné 

Juhász Rita (népi iparművész viseletkészítő) kiállítása. Életemben nem találkoztam még ilyen ügyes nő alkotásaival, aki az alapoktól kezdve mindent előállít, amire a munkájához szüksége van. A férje volt a múzeumban és próbára tett vajon felismerem-e a vitéz kardját miből készült. Hát kérem, kiálltam a próbát kínai fém pálcikából, félbehajtott kiskanálból és egy aranyszínű négyzetes gombból. Ezt hívom én kreativitásnak a szó szoros értelmében, nem lehet kardot venni sehol, hát előállította. 

Látogassatok el a honlapjukra: Palóc babák

Aki szereti a babákat a hímzett dolgokat és fogékony bármilyen kézimunka iránt garantáltan nem fog csalódni  a múzeum látogatáskor.

Gyöngyösön: megnéztük a Gyöngyfesztivált, a népi táncosok az utcán az orrunk előtt járták a táncot, a legjobbak voltak Dagesztán a lányok úgy siklottak mintha nem is mozogtak volna, Írország fiatal lányoknak nagyon melegük volt, de kitartottak. A spanyolok vidámak voltak, szép ruhában csinos táncosnők. A lengyelek ruhája nagyon szépen hímzett volt. A törökök dobszóra egymásba kapaszkodva ropták, szinte csak a válluk és a lábuk mozgott. Az olasz fiúk zászlókat táncoltattak. A helyi népi táncosok is kitettek magukért.
Biztosan visszatérek még erre a környékre és megnézek jó pár dolgot. Hamarosan teszek fel képeket köztük lesznek a gyönyörű népviseletes babák is.